Grigo Zoltán:
Messze vagy
Egyedül fekszem az ágyamban,
Hosszúak ezek az éjszakák,
Néma csend van a szobámban,
Csak a pók szövi fonalát.
Most tőlem olyan messze vagy,
Elválaszt minket száz határ,
Nélküled telnek a nappalok,
Sírnak utánad az éjszakák.
De behunyt szemem simogat,
És gondolatom úgy fon át,
Gyengéden, de mégis erősen,
Ahogy kéreg öleli a fát.
Ha ébred a reggel várok rád,
Tudom nemsokára itt leszel,
És szívemmel majd betakarlak,
Ahogy földeket a hólepel.
Hosszúak ezek az éjszakák,
Néma csend van a szobámban,
Csak a pók szövi fonalát.
Most tőlem olyan messze vagy,
Elválaszt minket száz határ,
Nélküled telnek a nappalok,
Sírnak utánad az éjszakák.
De behunyt szemem simogat,
És gondolatom úgy fon át,
Gyengéden, de mégis erősen,
Ahogy kéreg öleli a fát.
Ha ébred a reggel várok rád,
Tudom nemsokára itt leszel,
És szívemmel majd betakarlak,
Ahogy földeket a hólepel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése