Dobrosi Andrea: Érintkezés

Dobrosi Andrea:
Érintkezés

 

Szemed íriszén a messzeségből
mosolyod ragyog.

 

Rávetem magam tekintetedre,
és máris közel vagyok tehozzád.

 

Ajkam ajkadhoz csatolom, s szívem
dobbanásából egy-egy darabot
hullajtok reá.

 

Te letörölöd rólam a magányt,
én rátaposok, parazita volt
idáig bennünk, s mára már halott.

 

Testünk bilincs, egybeforr lelkünk,
s ahogy összeköt, örök rabjai
leszünk egymásnak, szárnyaló körök
a végtelenben.