Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és
csapatokban, fehér pettyek a vas szürke égen, hó, a hideg és a tél íze a
nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra
dermesztene. Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá
változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.
(Neil Gamian)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése