Pánczél Rebeka :
Téli csoda
Hull a hó,
átöleli szívemet.
Nincs más e fagyott világon,
mi megmaradna,
csupán a szeretet.
Előjön e bűvös szó,
százszor, ezerszer,
Ezeken a napokon,
talán érezhetjük,
mit jelent.
Jaj, de mondd,
mi vár ránk,
ha véget szól,
a csendes s nagyszerű ünnep?
S az érzés,
úgy, ahogy jött,
hirtelen továbbáll?
Csak bízni s remélni tudok,
hogy e nagy világ,
majd megváltozik egykor,
s az összes baj, háború, könnycsepp,
eltűnik, mint tavasszal a jégvirág.
átöleli szívemet.
Nincs más e fagyott világon,
mi megmaradna,
csupán a szeretet.
Előjön e bűvös szó,
százszor, ezerszer,
Ezeken a napokon,
talán érezhetjük,
mit jelent.
Jaj, de mondd,
mi vár ránk,
ha véget szól,
a csendes s nagyszerű ünnep?
S az érzés,
úgy, ahogy jött,
hirtelen továbbáll?
Csak bízni s remélni tudok,
hogy e nagy világ,
majd megváltozik egykor,
s az összes baj, háború, könnycsepp,
eltűnik, mint tavasszal a jégvirág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése