Csabai Lajos:
TUDOD, KEDVESEM
Tudod rég kedvesem, az én sorsom a csend.
Így fogadtál el, áldott érte neved!
Hiszen esténként, ha a kis csodát leteszem,
Megszűnik a zaj, a fülem is te vagy ekkor,
Mert itt vagy, így, csakis így kerül a félelem.
A csend megnyugtató, de sötét erdő is
Fekete köpenye sok lopakodó árnynak,
Ha nem hallom, nem tudom, követ e gonosz.
Színét veszi ez el a felhőtlen vágynak.
Ezért mindenkinél több vagy te nekem.
Szavakból én szemedbe nézve értelek.
Szívverésedet is kezemmel hallom én.
S csak fejem fejed mellett jutnak el hozzám.
A simogató szavak szerelmek éjjelén.
Pótolhatatlan vagy, nézd hát el, ha néha féltelek!
Így fogadtál el, áldott érte neved!
Hiszen esténként, ha a kis csodát leteszem,
Megszűnik a zaj, a fülem is te vagy ekkor,
Mert itt vagy, így, csakis így kerül a félelem.
A csend megnyugtató, de sötét erdő is
Fekete köpenye sok lopakodó árnynak,
Ha nem hallom, nem tudom, követ e gonosz.
Színét veszi ez el a felhőtlen vágynak.
Ezért mindenkinél több vagy te nekem.
Szavakból én szemedbe nézve értelek.
Szívverésedet is kezemmel hallom én.
S csak fejem fejed mellett jutnak el hozzám.
A simogató szavak szerelmek éjjelén.
Pótolhatatlan vagy, nézd hát el, ha néha féltelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése