"Tudod, mi jelzi benne azt, hogy szereted? Az, hogy ismerős. Fenemód ismerős! Szinte vártad már.
Benned is ott rejlett már, csak nem tudtad kimondani. Most fölbukkant. Olvasod, megérted. Talán segít élni. Látod, ezzel a párszavas gondolattal, amit most a képernyődön olvasol, úgy vagy, mint egy szerelemmel. Csak azt az embert tudjuk megszeretni, aki valahonnan ismerős. Sőt, maga a szeretet ez a felismerés: „Ezt az embert ismerem! Nem tudom, honnan, de ismerem! A lelkemben már élt, most felbukkant, és itt áll előttem. Ismerem!"
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése