Hozzám küldték a lelkedet...

 

Hozzám küldték a lelkedet...

Hozzám küldték a lelkedet. Tudták, hogy becsben tartom majd, mint egy igazgyöngyöt, ápolom majd, karcolásaitól lassan megszabadítom. Szárnyra kaphat mellettem, láncait levetheti. 

Milyen jól tudták, hogy szeretni fogom, egészében, tisztán, feltétlen, a legigazabb módon.

Milyen jól tudták, hogy biztonságot adok majd neki, otthont, meleget. 

Hozzám küldtek, mert én képes vagyok becsülni azt, aki vagy.

Velem nem kell félned, nem kell visszafognod magad, csak önmagadnak lenni és abban az édes tudatban élni, hogy valaki keze után nyúlhatsz. Aki a szívedért szívét adja cserébe.

(Agárdi Zsóka)