Szeretet

 

Szeretet

Csak mint láva színe, mint vulkán,
Halványul érzelemből lassan.
Csak mint a sokszínű szivárvány,
Kráterem színvilágát adtam.

Csak hívjuk nevén, a szerelem,
Ott lent a mélyben fortyog, tisztul.
És már megnyugodva lelkemen,
Idővel sziklává szilárdul.

Csak hívjuk nevén, a szeretet,
Évtizedek érett gyümölcse.
A szép szerelemből született,
Hogy még szebb legyen Ő örökre.

Rajzol Ő világ tetejére
Mosolyt, és boldog cseppű könnyet.
Bebújik lelkek belsejébe.
És a haragból teremt csöndet.

Eljön érted, homlokodon csók,
A kezed teszi az Ő kezébe.
Nem illet senkit sem hamis bók,
Hisz igaz lesz minden szívébe.

(Major Tamás)