"Nem volt elvesztegetett idő, amikor álmodtam rólad, és azt sem érzem annak, soha, amikor azt éreztem lassan itt a vég. Nem volt elvesztegetett idő, amikor minden éjjel ébren voltam, és vártam, hogy legalább egyetlen egyszer végig aludj egy éjszakát. Nem volt elvesztegetett idő reggel a kezed fogni, álmosan, a sötétben elindulni, közben házakat számolni, emlékszem, nem fáradtam az ötvennél sem. Nem volt elvesztegetett idő, letörölni a könnyeid, és komolyan venni az apró horzsolást a térdeden. Nem volt elvesztegetett idő rád várni a suli udvarán, nézni, ahogy vidáman, vagy bűnbánóan jössz felém. Nem volt elvesztegetett idő átölelni téged, és azt mondani, Te vagy a lényeg, más nem számít. Sosem. Nem volt elvesztegetett idő az éjszaka csendjében talán ezerszer feltenni a kérdést, mit rontottam el, és reggel vidáman rád nevetni. Nem volt elvesztegetett idő ezerszer ugyanazt a mesét elolvasni, sosem tévedve, mert te kívülről tudtad. Nem volt elvesztegetett idő, egyetlen pillanat sem. Mert veled nem létezik idő, ami kárba vész."
(Theodorovits Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése