Hello Anya! Tök esélyes, hogy olvasod, és magadra ismersz...az egyik fiad vagyok. Az egyik. Az, akiről lemondtál három éves korában. Egyik pillanatról a másikra kerültem idegen emberek és gyerekek közé. Kerestelek de sehol nem voltál. Évekig vártalak, minden reggel úgy ébredtem, ma lesz az a nap, amikor eljössz értem. Évekig. Minden. Nap. Tudod te, mit jelent ez? Minden pillanatban téged akartalak. Fogalmad sincs mit jelent az óvodában szerepelni, és a távolba nézni, mert rám úgy sem figyel senki. Fogalmad sincs milyen érzés anyák napján virágot szorongatni a sorban, majd kiállni onnan, és a kukába dobni a virágot, mert Te nem vagy ott. Az egyetlen mentséged az lett volna, ha beteg vagy. Erről álmodoztam sokáig. Arról, hogy beteg vagy. Szeretsz, de biztosan gyenge vagy, és ezért nem akarsz. Anya! Emiatt lettem orvos. Miattad. Mert ez a gondolat tartott életben, hogy, ha beteg vagy, én majd meggyógyítalak. Ebben éltem, és ebben nőttem fel. És tudod mit? Biztosan tudom, hogy Isten elém vezet majd, ha bajban leszel. És én ott leszek. Mert az anyám vagy. Az egyetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése