Isteni erő

 

Isteni erő

Ha majd eljön újra a tavasz,
Nem kínlódva a tél derével,
S őszt váltja,
Hogy játsszon
Isten teremtett
Rendjével,
Ott állunk egymással szemben
Leplezetlenül,
Fátylam talán a szellővel repül,
Te újra azt mondod,
Amit mindig, hogy szeretsz,
És az éjben
A csillagokban fekszünk nesztelen,
- És tudom, hogy nem lehet,
Nem illik, nem etikus és
Nem zavartalan -
Isten örök rendjébe
Nem illek én magam,
- Mondják mások,
De mit tudhatnak ők,
Mert szeretni adomány,
Isteni erő.

(Árnyék és Fény)