Jessica Simpson, Nick Lachey - Where You Are

Akármi vár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akármi vár

 

Akármi vár, sorsát el nem kerüli senki sem,

legyen magány, vagy mindent messzesöprő szerelem.

Az életünk úgy elsuhan, mint tovatűnő pillanat,

csak pár emlék, mely szíved mélyén megfakulva ott marad.

 

Mondd mire vársz? Ma itt vagyok és szívrepesve várok rád,

ki így szeret, még adhat százezernyi új csodát.

S ha nem szeretsz, én eltűnök mint kósza szél a fák között,

kopott szívem már így is százezer darabra tört.

 

Az életünk úgy elsuhan, mint messzetűnő délibáb,

s már nincs időm, hogy ezer évig várjak rád.

Mint gyors folyó, úgy rohan el az életünk,

hát most szeress, hisz ki tudja holnapra már hol leszünk.

 

Mondd mire vársz? Még hív az élet, s visszavár

ki úgy szeret, mint eddig soha senki más.

Az életünk mint forgó szél úgy elsöpör,

s mi elmúlik, már vissza többé sose jön.

 

Éva Meggyesi

megállítod világomat...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

nézlek

nézel

tompult higgadtság

még soha nem éreztem ennyire az életet

egyetlen ismétlődő dallam

visszafojtott lélegzet

megállítod világomat

lenyomat vagy bőröm alatt

örök gyufaszál

amit elengedni nem tudok

testembe égeted magad

most kellene abbahagyni

de már drogommá lettél

szét akarlak marcangolni

uralni tested és átadni neked mindenem

majd a horizont mögé bújva

elringatni szerelmesen

nézel

nézlek

most kellene abbahagyni

de elkezdődött

végem.

 

(Hegyi László)

Örök Tűz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Örök Tűz

Ajkaid ívén a vágy is izzik,

minden érintésed perzsel,

bőröd, mint éjfélkor nyíló virág,

magába von, elrejt,

és én nem akarok többé szabad lenni.

 

Illatod körém fonódik, vad kísértés,

melyből nem menekülhetek – s nem is akarok.

Vágyam lángja bőrödön táncol, lobban,

ujjaim lassan fel fedeznek titkokat,

mintha a lét legmélyebb dallamát érinteném.

 

Kíváncsian kutatom pillantásod mélyét,

ott izzik minden,

amit szavakkal soha nem mondhatnánk el.

Minden mozdulatban ott lüktetünk,

s mikor hozzám érsz,

a világ elnémul.

 

Te vagy az álom,

és én az ébredésed,

a vágy, amely sosem csillapul.

Ölelj! – égjünk el együtt,

mert a szerelem lángja nem alszik,

csak egyre hevesebben éget,

és mi együtt leszünk az örök tűz.

 

Aurora Amelia Joplin

„A szeretet olyan, mint a Nap...

 

„A szeretet olyan, mint a Nap, amelynek a melegétől időnként megfosztanak minket a felhők. A Nap azonban mindig ott van az égen. Az élet hol boldogságot, hol meg csalódást ad nekünk, de a bennünk élő szeretet ettől nem lesz kevesebb.”

 

(Benjamin Shield)

Csendes Érintés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csendes Érintés

 

Ha belépsz abba a csendbe, ahol élek,

minden, ami szürke volt, fénybe öltözik.

A pillantásod, mint egy halk dallam,

amit csak a szívem hallhat,

és ettől megrezdül minden.

 

Az érintésed – több, mint csupán érintés:

hullámok, melyek partokat formálnak,

kavicsokat simítanak,

de a szívem szikláját is

szelíden homokká oldják.

 

Nem beszélünk. Minek is?

Minden szó csak megtörné a csendet,

amit magunkra öltöttünk, mint egy régi,

meleg takarót.

Csak nézlek, és tudom, hogy veled vagyok:

nem a világban, hanem a lelkedben.

 

Amikor hozzám hajolsz,

az idő eltűnik,

ajkad könnyű, mint a nyári éjszaka friss illata,

és elhozza az álmainkat, a holnapot,

és azt a végtelen, hangtalan ígéretet,

hogy a szerelmünk sosem ér véget.

 

Aurora Amelia Joplin

Ha két lélek összetalálkozik...

 

Amikor megfogja a kezed...különös érzés kerít hatalmába...

Amikor belenézel a szemébe...Önmagadat látod...

Ha két lélek összetalálkozik...egy nyelven beszélnek...hisz ismerik egymást időtlen-idők óta...mert mindig is egymást keresték, szerették... tudják, hogy egymás nélkül, mit sem érnek...mert őket egymásnak teremtették!

 

(NyMag)

Végh Éva: Szerelmesen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végh Éva: Szerelmesen

 

És jössz, újra meg újra,

ölelni, csókolni szerelmesen…

Mint hangjegy a kottában,

úgy dalol a szívem,

szonátát játszva a testemen.

Érzem ízed…, és lelkedben

gyönyörködöm még mindig.

Oh, fenséges szerelem!

Mint a lant húrjain játszva,

úgy pergek tangót karjaidban veled,

s közben tombol a vágy bennem…

S tán örökké szeretnék élni, hogy

érezhessem a szenvedélyed felém.

Nem kell a szó.

Elég, ha látom szemed fényében

azt a lángot, mi örökkévalóságot

pecsétel szívembe

veled-velem együttlétben.

Szeretlek.

És tova tűnő lépted

a reggel morajában hagy csak

mélységet csókod utáni vágyamban,

mert várom mindig újra az est

megnyugvó alkalmát,

hogy karodban ölelve aléljak benned,

lelkeddel összeforrva,

szerelmesen.

 

A szíved örökké a legszentebb hely számomra...

 

💓Szeretlek, védelmezlek, ameddig csak élek – mondta a kutya a lánynak, miközben hűségesen ránézett, és a szemében ott volt az odaadás.

 

Bár az idő eltelhet, és bármi történhet, az én szeretetem soha nem változik.

Minden lépésem, minden pillantásom a te biztonságodat szolgálja.

A szíved örökké a legszentebb hely számomra, és ameddig melletted lehetek, nem engedlek el.

Veled vagyok, mindig.

 

(Lupás Adrienn)

A legnehezebb nap is rejt valami kincset...

 

A február egyszerre hozza el a tél csendjét és a tavasz közeledtét. Kint még hidegen indul a reggel, de a nap már egyre többször előbújik, melengeti szívünket, emlékeztetve arra, hogy a remény mindig fényesen ragyog. Így van ez az életünk különleges helyzeteiben is: néha úgy tűnik, hosszú a tél, de mindig ott él a remény a szívünkben, hogy előbb-utóbb megérkezik a feloldozás, a valamivel könnyebb időszak. A várakozás, vágyakozás mellett azonban ne felejtsünk el hálát adni a jelen pillanatban megélt örömökért és ajándékokért! A legnehezebb nap is rejt valami kincset, csak nyitott szívvel kell járnunk, hogy rátaláljunk.