Kár, hogy elfelejtettünk várni! Kár, hogy ma minden azonnal kell! Rohanva, kapkodva élünk, mintha állandóan attól félnénk, hogy lemaradunk valamiről. Kapkodva ismerkedünk, és kapkodva szeretünk. Őrült tempót diktálunk magunknak és egymásnak is. 10 perc alatt elkészíthető vacsorák mellé, ma 10 perc alatt megélhető kapcsolatok dukálnak. Rapid randikon villámsebesen döntünk, kell-e a másik. Derüljön ki! Itt. Most. Azonnal.
Pedig várni jó! Várni és közben felépíteni magunkban valamit, ami pont a várakozástól, a lassú előrehaladástól válik értékké. A siettetés elértéktelenít, mert nincs idő érzelmi kapcsokat kiépíteni. Nincs idő múltat teremteni. Valami csak akkor lehet igazán a miénk, ha lassan, fokozatosan érjük el, ha lassan, fokozatosan kerülünk hozzá közel. Minden nap egy kicsit közelebb. A nagy dolgokat nem instant módon kapjuk. Az értékre várni kell.
(Orvos-Tóth Noémi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése