A fiú, akit soha nem szerettek, csak bántottak,
És a lány, aki soha nem szerethetett, csak bántást kapott.
Külön-külön elveszettek voltak, csak árnyékok önmagukból,
De amikor találkoztak, valami mélyen megmozdult.
Sebekből hidak lettek, könnyeikből erő született.
Fájdalmaikból egymás számára otthont építettek.
Két darabként indultak, de végül egy egészet alkottak.
Mert a szeretet mindig megtalálja az utat a sötétségből, hisz a szeretet olyan közeg, ahol még a legmélyebb sebek is elkezdenek begyógyulni. A fájdalom helyét lassan átveszi a bizalom, a hideg közönyt felmelegíti az őszinte feltétel nélküli törődés. Ebben a közegben a két lélek nemcsak vigaszt talál egymásban, hanem újra megtanulják, mit jelent szeretni. Lépésről lépésre, egymást támogatva fedezik fel a szeretet erejét, amely nemcsak összeköt, hanem gyógyít is. Így válik a múlt fájdalma a jövő reményévé.💓
Homonnai Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése