Melletted olyan biztonságban érzem magam, mint még soha senkivel, mégis félek. Elhinni, megélni.
Különös ez a kettősség, mert hiába a félelem, még sincs bennem semmi gát, veled önmagam vagyok. Álarcok, elvárások, tanult viselkedési minták, meg az a többi kényelmetlen megfelelési forma nélkül, amiktől az ember elfelejt igazán élni.
Szeretném bezárni magunkat egy titkos dobozkába, kirekesztve a múlt megtapasztalásait, a jövő befejezetlen mondatait, s csak élvezni, hogy vagyunk egymásnak.
Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de ha elrontjuk, már a zuhanásért is megérte szárnyalni veled.
(Hegyi László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése