Vagyok
Szemed tükrében is ott vagyok,
kit a múlt képként otthagyott.
Én vagyok az, ugye felismersz?
Én vagyok az a sok- sok elmúlt perc.
Én vagyok az a sóhaj az ajkadon,
az első fénysugár ébredő hajnalon.
Én vagyok az a szellő ki simogatja arcodat gyengéden,
én vagyok a gyűrődés azon a kopott fényképen.
Én vagyok a tornádó, mi feldúlja életed,
én vagyok a kívánság, ha szeretnéd kérheted.
Én vagyok a védelmező angyalod, ki veled van,
én vagyok az üde illat az ébredező tavaszban.
Én vagyok minden amit csak kívánsz magadnak,
én vagyok örökké, de te érezd magad szabadnak.
Én vagyok az aki, ott lesz, mindegy hányszor születsz újra,
hisz dallamot játszik folyton majd a szíved húrja.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése