"A nekem így vagy jó, ahogy vagy, nem a szeretet szavai.
A kertedet sem fogadod el, ha gazos, a kutyádat sem, ha loncsos, mert ha szeretsz bárkit, bármit, gondozod. Önmagadat is.
Akit az ember szeret, abban följebb néz. Nemcsak azt látja benne, aki – hanem azt is, akivé lennie kell. Meglátja a hernyóban a lepkét. Benne van, csak meg kell szülnie még. Le kell tépnie magáról a hernyóságát, és ki kell bontania a színes szárnyait.
Látni a párodban vagy gyerekedben a "lepkét" – ez a szeretet szeme.
Akit szeretsz, nemesíted, szépíted, segítsz neki méltóvá válni önmagához. Ha szereted, az egyetlen ember vagy, aki megmondhatja neki, hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!"
Ha szereted, tudod, hogy csak kívül gyenge – belül mégis erős. És csak kívül gyáva – belül bátor. Te vagy az egyedüli, aki megmondhatja neki, ha önmagához méltatlanul él.
Mert a szeretet: jogosítvány az őszinteséghez."
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése