Van amikor mennünk kell, maradnánk még, de a sors még más feladatokat szánt nekünk.Egyedül kell még megtapasztalnunk élethelyzeteket, szituációkat.Magunkba nézve, a saját hangunkat meghallva a csendünkben rádöbbenünk, hogy mennyi mindent kell még magunkban a helyére rakni.Sérelmek, harag, le nem zárt viták, emberi kapcsolatok, akár a tudtunkon kívül is úgy mérgezik a lelkünket, hogy nem is vesszük észre...nem vesszük mert nem vagyunk elég tudatosak.Az egónk játéka időszakokra elhiteti velünk, hogy mi már felkészültünk, készek vagyunk.Ez a csapda és mire feleszmélünk ott fekszünk arccal a betonon...és fáj...nagyon fáj...hisz emberek vagyunk.A sors nem bántani akar ezzel hanem figyelmeztetni arra, hogy ébresztő...vedd már észre mit akarok neked mondani...Ilyenkor kell vérző orral felállni, utolsó erőnket összeszedve nekiindulni az újnak...Amikor ezt megértjük megindul a változás..elkezdjük a lezárásokat..a rendrakást..Másképpen látjuk a világot ezután..ki fog tisztulni minden...és látni fogjuk azt is végre , hogy kik azok akik ott maradtak mellettünk...és Ő is ott lesz, hisz megtette már ő is a saját útját...
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése