Boda János: Talán az egyetlen
A te hangod a csend a világ zajában,
a te ölelésed a béke napjaim havában.
A te csókod íze az én reggeli étkem,
s szebb hely lett a világ,
amikor hozzád hazaértem.
A te álmaid az én álmaim is voltak,
karjaid, ha remegtem, mindig átkaroltak.
A te jóságod a hold a csillagtalan éjben,
s te vagy az - talán az egyetlen -
akiért minden percben érdemes élnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése