"(.....)
De szerelmem csak egy lehet!
Pontosabban szerelmem is sok lehet - de nem egyszerre.
Mert az a hely ahová Őt teszem a lelkembe: egyetlen hely.
Sok "kis te" jöhet az életünkben - de TE, így nagybetűsen mindig csak egy.
Abban a pillanatban, amikor a sokféle vágyból, vonzalomból, érzelemből összeszőtt szerelmünk intenzitása felerősödik, és a lelkünk szeme a másikra ráfókuszálódik mindenki más elhomályosul körülötte. Még akkor is, ha ez önvádat okoz, vagy bármiféle gyötrelmet.
Nincs mit tenni.
Mert ebben a csúcspillanatban azt a kimondatlan és ma már korszerűtlennek tartott ősi felismerésünket éljük át, hogy
lelkitársunk csak egy van.
(......)"
(Müller Péter: Varázskő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése