Pillanat
Érezlek, borzong a lelkem
hiába a nyári forróság, fázok,
mióta megláttam magam benned,
nem múló pillanat bennem, vágyok.
Vágyok arra ami a miénk,
szerencse gyermekei lettünk,
utunk egybeért, egy már minden,
az örök szeretetből kóstolót csentünk.
Már nem születtünk hiába,
ez míg élünk, úgyis miénk marad,
megélhettük azt amit nem sokan,
miénk lett ez az el nem múló pillanat.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése