“Alázat. Ez az az érzés, amiről régóta tudom, hogy fontosabb sikernél, pénznél, hatalomnál, hírnévnél. Alázat. Nem más ez, mint egy belső fékrendszer, ami újra és újra figyelmeztet, mennyire törékeny körülöttünk minden, mennyire esendők vagyunk, milyen hamar semmivé válhat a biztonságosnak, és kiszámíthatónak hitt világunk. Alázat. Erről beszélt a nagyapám, akinek háromszor kellett a semmiből talpra állnia. Mert az, ami most történik, már sokszor megtörtént. Ha nem járvány volt, akkor háború vagy gazdasági válság. A világ változik. Hol lassan, hol meg egy pillanat alatt fordul ki magából. Most éppen az utóbbit éljük meg. Ami egy héttel ezelőtt még érvényes volt, az mára érvénytelen. Amit nemrég még lelkesen terveztünk, arról ma tudjuk, hogy jó időre el kell felejtenünk. Az élet most alázatra tanít mindannyiunkat.
Vigyázzunk magunkra és egymásra! Vegyük elő az igazi emberi értékeket: összefogás, kitartás, segítőkészség, józan optimizmus, rugalmasság.
Aztán majd összeszedjük magunkat, felállunk, helyrebillentjük a gazdaságot, ha kell, megszokjuk az új életformát, és alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez. Kellő alázattal ez is sikerülni fog.”
(Orvos-Tóth Noémi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése