Valaki a földet megcsókolta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valaki a földet megcsókolta

Valaki a földet megcsókolta,

És zöldülni kezdett.

Valaki a fákat megölelte,

S nyomban kirügyeztek.

 

Valaki fényt szitált a felhőre,

S szivárvány született.

Valaki a folyóra mosolygott,

S az visszanevetett.

 

Valaki akkor mellettem megállt,

És megszépült minden.

Tavasz lett - és virágokat hintett

Szívemre az Isten.

 

(Csontos Vilmos)