Aranyosi Ervin: Tavasz
Ha a tél elolvad, rügy cseppen az ágra,
napfény búra borul a reszkető világra.
A szív is felolvad, már szeretni képes,
szellőn madárdal száll az élők szívéhez…
Mikor a szív ébred, büszkén, szebben dobban,
megtalálja célját a hétköznapokban.
Tavaszi szél sepri ki a nagyvilágot,
szebb jövőbe nézve dédelgethetsz álmot!
Hagyd hát felragyogni lelked tiszta fényét,
hadd mutassa neked összes szép erényét,
hadd vigyen előre, hisz teremteni képes,
szeretettel érhet a mások szívéhez.
Legyél hát a tavasz, legyél a kikelet,
és az emberiség gazdagodik veled.
Engedd lelked fényét más szívére hatni,
szeretet erejét más szívben is lakni.
Hisz csak adnunk kéne szeretetet, álmot,
újjá varázsolva a megfáradt világot,
hiszen a szeretet egyszerűn tud hatni,
sosem elvenni kell, hanem inkább adni!
Adj hát szeretetet, s észre fogod venni,
könnyű világodat boldogabbá tenni,
Visszatér majd hozzád, mi belőled árad,
sosem lesz hiányod, mindig ott lesz nálad!
Adj esélyt jó szóval, szép cselekedettel,
és versenyre kellhetsz a szép kikelettel.
mert, mikor az élet szívünkből virágzik,
megtelünk élettel, semmi sem hiányzik.
Légy magad a tavasz, a jó szél, madárdal,
ébresztgető napfény, mosolyragyogással,
hagyd, hogy a szeretet rügyet bontson végre,
hadd írja fel nevét a tavaszi égre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése