Néha, olyan problémákat helyez elénk az élet, melyre a legderűsebb szemlélettel is, félelemmel nézünk. Nem maradt más választásunk, mint lelkünkön át, keresni meg helyünket a világban. Amikor már nem törekszünk annyi felé szakadni, rohanni, bizonyítani, tárgyakat gyűjteni, és külsőségekben értéket keresni. Amikor megalkuszunk, kevesebbel is beérjük, inkább csak lenni akarunk. Egészségben, hitben, szeretetben. Amikor fontosabb lesz, a nyugalom, a csend és a béke. A rét, az erdő, a napsugár. Az ölelés, egy mosoly, egy elismerő pillantás. Amikor megtanulunk a hála nyelvén gondolkodni, imával félelmet csillapítani, akkor a Jóisten integetni kezd, és elhessegeti a felhőket a fejünk fölül.
(Deverdics Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése