Nem kopogtatok csak belépek szíved kapuján!

Nem kopogtatok csak belépek szíved kapuján!

Nem kopogtatok hiszen szívem otthon lelt szívedben!

Nem kopogtatok hiszen már hozzád tartozom!

Te vagy éjjelem, s nappalom!

Te vagy szívem legszebb zenéje,

Te vagy akiért érdemes élnem, hiszen a szívem dallamát csak te érted!

Érted érdemes élnem!

Volt mikor az utam olyan magányos volt, hol a boldogság számomra csak egy szép emlék volt!

Aztán mint mindenki a földet bámulva mentem én! Nem érdekel, hogy körülöttem milyen szép minden, nem érdekelt ha őrült valaki épp a váróban mellettem!

Csak néztem, s szívem fájt akkor nagyon!

Aztán mint egy égi jel, jöttél s egymásra mosolyogtunk, nem szóltunk csak néztük egymást Te és Én!

Szavunk halkan zenget, s először úgy mentünk mint két idegen, majd igenből barátság, s a barátságból két szív hazát talált, a Te szíved itt él bennem, s az én szívem pedig benned!

Csodás szép is az élet hiszen hazatalál két lélek!

Azóta is egyek vagyunk hát ezért nem kopogtatok!

 Csodaszép pillanatot mindenkinek!

Lona