Végtelen tér
Nem kenyerem a kvantummechanika,
néha mégis kitágul a tér,
azért érdekel a problematika,
hiszem, hogy a lelkünk összeér.
A végtelenben elszállnak a szavak,
a tetteket elfedi a múlt,
álmaink emlékeinkkel játszanak,
vágyainkkal új tüzeket gyújt.
A végtelen tér elvarázsol, dalol!
A dallam lágy, piano, könnyed,
majd lassan a csillagok közé hajol,
csillognak kristályfényű könnyek.
Végtelen térben álmodunk mindketten,
az idő már nem számít nekünk,
egymásért éltünk eddig önfeledten,
és egyszer majd újjászületünk.
néha mégis kitágul a tér,
azért érdekel a problematika,
hiszem, hogy a lelkünk összeér.
A végtelenben elszállnak a szavak,
a tetteket elfedi a múlt,
álmaink emlékeinkkel játszanak,
vágyainkkal új tüzeket gyújt.
A végtelen tér elvarázsol, dalol!
A dallam lágy, piano, könnyed,
majd lassan a csillagok közé hajol,
csillognak kristályfényű könnyek.
Végtelen térben álmodunk mindketten,
az idő már nem számít nekünk,
egymásért éltünk eddig önfeledten,
és egyszer majd újjászületünk.
(Gulyás Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése