Emlék

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emlék

Egy perc volt csupán,
de örökké tart.
Álltunk ott sután,
ahogy átsuhant
szívünkben a vágy.

Szemünkben égett
egy vad pillantás.
Szótlanul értett
bús szabadkozás,
mely megigézett.

Elfojtott érzés,
mely örökké tart,
nem lehet kérdés,
hogy miért zavart,
mit elméd bevés.

Egy perc, és vége,
De emléked él,
nézek az égre,
Mikor fúj a szél,
vajon te élsz-e?

(Gulyás Éva)