Párkapcsolatok
Csak
ülök, és belemerülök a csend hullámaiba. Vajon mit fog üzenni most
általam? Ez olyan érdekes érzés, mikor leülök írni, még fogalmam sincs,
hogy mi lesz a téma. Csak lenyugtatom az elmémet, hiszen nincs szükség
egy egó diktálta okoskodásra. Megvárom, míg a mondanivalóm kiemelkedik a
Fényből. Én csak összekötő kapocs vagyok most.
Az egó okoskodása rossz irányba visz, ezért résen kell lennem. Megvan: a párkapcsolatokról kell írnom. Ha körülnézünk, sajnos láthatjuk, hogy a legtöbb ember szenved a kapcsolatában. Nagyon kevés kivételt ismerek. Sajnos itt is dívik az alárendelt-fölérendelt szerep. Mindenki uralkodni próbál a másikon, azt akarja, hogy az legyen, amit ő szeretne. Ezt láttuk eddig mindenütt. Nemcsak a férfi-nő viszonyban, hanem az emberi kapcsolatainkban is. A főnök leigázza a beosztottjait, ők ezt a sérelmet hazaviszik. Otthon aztán megmutatják, hogy ki az úr a házban. Legtöbbször a gyerekeken csattan az ostor, persze nem szó szerint. Neki már nincs hová továbbadnia ezt, esetleg a testvére ellen fordul. Fejétől bűzlik a hal, a politika sem mentes ezektől a módszerektől. Sőt! Ha nem jön be a tervük, akkor a másikra kígyót-békát kiabálnak. Mindenki hibás, csak ők nem. Nehéz kivonni magunkat ebből a bűvös körből. Ha megnézed a híradót, ott is csak a sok viszályt látni, megy a harc mindenütt, ahová csak nézel. Ilyen körülmények között nehéz is egy jól működő párkapcsolatot fenntartani. Ahhoz ugyanis két tudatos ember kell. Mind a kettőnek ki kell vennie a részét abból, hogy a békére, megértésre törekszik. Ha csak az egyik akarja, az kevés. A másik visszazökkentheti őt a békéjéből. Mi lenne a megoldás? Először nekem kell olyan emberré válnom, aki mellett a másik egyenrangúnak érezheti magát. Hány nő mondja a férjére, hogy olyan, mint a kisgyerek. Ezzel a mondattal mindent elmondott. Nem nézi őt saját magával egyenrangúnak. A férfi ezt megérzi, és még jobban behúzódik a csigaházába, hagyja, hogy a nőnél legyen a gyeplő. Vagy fordítva, durva módszerekkel megpróbálja visszaszerezni a tekintélyét. Egyik változat sem jó, valahogy a középutat kellene megtalálnunk. Együtt a párunkkal. Ez azt jelenti, hogy szabadnak érezheti magát mellettem, és én is szabad vagyok. Ez felemelő érzés, ha sikerül. Ha nem, akkor marad egymás leigázása. Egymástól elvonjuk az életenergiát. Az erős jóllakik, a gyenge legyengül tőle. Érzi ő, hogy ez így neki nem jó. Csak nem tud tenni ellene. Aztán egy szép napon fogja a kalapját, és lelép. Egy újabb kapcsolatba, ahol megint csak ugyanabba az ördögi körbe kerül. Mert megint csak olyan partnert vonzott be magának, aki leigázza őt. Erre van beállítva, hogy ő gyenge, hát erős partnert vonz be. Ezért kell lelkileg, szellemileg is fejlődnünk, hogy szembe tudjunk nézni ezekkel a kihívásokkal, és megoldást találjunk rájuk. Van olyan módszer, ahol nem kell egymás energiáját elvennünk ahhoz, hogy „jóllakjunk”. Mindketten feltöltődünk energiával, de nem egymás rovására. Ha ezt minden ember ismerné, akkor béke lenne itt a Földön. Addig marad egymás eltaposása. Aki nyitott ilyen dolgok felé, az könnyebben talál megoldást, valamit, ami segít. Szerencsére egyre több az ilyen segítő, aki segít felfedezni magunkban az igazságot. Ez a tudás mindannyiunkban benne van, csak nagyon mélyről kell kibányászni. De ha sikerül, a saját kincsed fénye fog tovább vezetni, és bevilágít minden homályos helyet az életedben.
Az egó okoskodása rossz irányba visz, ezért résen kell lennem. Megvan: a párkapcsolatokról kell írnom. Ha körülnézünk, sajnos láthatjuk, hogy a legtöbb ember szenved a kapcsolatában. Nagyon kevés kivételt ismerek. Sajnos itt is dívik az alárendelt-fölérendelt szerep. Mindenki uralkodni próbál a másikon, azt akarja, hogy az legyen, amit ő szeretne. Ezt láttuk eddig mindenütt. Nemcsak a férfi-nő viszonyban, hanem az emberi kapcsolatainkban is. A főnök leigázza a beosztottjait, ők ezt a sérelmet hazaviszik. Otthon aztán megmutatják, hogy ki az úr a házban. Legtöbbször a gyerekeken csattan az ostor, persze nem szó szerint. Neki már nincs hová továbbadnia ezt, esetleg a testvére ellen fordul. Fejétől bűzlik a hal, a politika sem mentes ezektől a módszerektől. Sőt! Ha nem jön be a tervük, akkor a másikra kígyót-békát kiabálnak. Mindenki hibás, csak ők nem. Nehéz kivonni magunkat ebből a bűvös körből. Ha megnézed a híradót, ott is csak a sok viszályt látni, megy a harc mindenütt, ahová csak nézel. Ilyen körülmények között nehéz is egy jól működő párkapcsolatot fenntartani. Ahhoz ugyanis két tudatos ember kell. Mind a kettőnek ki kell vennie a részét abból, hogy a békére, megértésre törekszik. Ha csak az egyik akarja, az kevés. A másik visszazökkentheti őt a békéjéből. Mi lenne a megoldás? Először nekem kell olyan emberré válnom, aki mellett a másik egyenrangúnak érezheti magát. Hány nő mondja a férjére, hogy olyan, mint a kisgyerek. Ezzel a mondattal mindent elmondott. Nem nézi őt saját magával egyenrangúnak. A férfi ezt megérzi, és még jobban behúzódik a csigaházába, hagyja, hogy a nőnél legyen a gyeplő. Vagy fordítva, durva módszerekkel megpróbálja visszaszerezni a tekintélyét. Egyik változat sem jó, valahogy a középutat kellene megtalálnunk. Együtt a párunkkal. Ez azt jelenti, hogy szabadnak érezheti magát mellettem, és én is szabad vagyok. Ez felemelő érzés, ha sikerül. Ha nem, akkor marad egymás leigázása. Egymástól elvonjuk az életenergiát. Az erős jóllakik, a gyenge legyengül tőle. Érzi ő, hogy ez így neki nem jó. Csak nem tud tenni ellene. Aztán egy szép napon fogja a kalapját, és lelép. Egy újabb kapcsolatba, ahol megint csak ugyanabba az ördögi körbe kerül. Mert megint csak olyan partnert vonzott be magának, aki leigázza őt. Erre van beállítva, hogy ő gyenge, hát erős partnert vonz be. Ezért kell lelkileg, szellemileg is fejlődnünk, hogy szembe tudjunk nézni ezekkel a kihívásokkal, és megoldást találjunk rájuk. Van olyan módszer, ahol nem kell egymás energiáját elvennünk ahhoz, hogy „jóllakjunk”. Mindketten feltöltődünk energiával, de nem egymás rovására. Ha ezt minden ember ismerné, akkor béke lenne itt a Földön. Addig marad egymás eltaposása. Aki nyitott ilyen dolgok felé, az könnyebben talál megoldást, valamit, ami segít. Szerencsére egyre több az ilyen segítő, aki segít felfedezni magunkban az igazságot. Ez a tudás mindannyiunkban benne van, csak nagyon mélyről kell kibányászni. De ha sikerül, a saját kincsed fénye fog tovább vezetni, és bevilágít minden homályos helyet az életedben.
(http://katilla-lelekerositoirasai.webnode.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése