Szellemi adományok...

 

Szellemi adományok boldogító hatása a lélekre és a testre

Szavam befogadásának boldogsága nem lesz annyira érezhető az embernek, amíg eleget kell tennie a földi élet követelményeinek, tehát a testi érzékeket még nem kapcsolhatja ki teljesen. Bizonyos mértékben a lélek szétválasztott életet él, és érvényesülni akkor tud, amikor a testet nem veszi igénybe. Akkor megérzi az Istennel való kapcsolat boldogságát, akkor oly mértékben felfogó képes, hogy az értelem is felfogja, amit a szellem közvetít a léleknek.

Ekkor a lélek is felizzik szeretetében, tevékenységre vágyódik, mert átjárta a szeretet ereje.
Ennek ellenére a lélek nem marad érintetlen a szellemi adományok hatására, ha a boldogító érzést nem is érzi tudatosan. Olyan ismeretet vesz magába, ami benne marad, és amikor szüksége van rá hirtelen felemelkedik benne. Bizonyos mértékben állandó táplálékhoz jut, a szellemi étek növekedést és érlelődést okoz, tehát fejlődését növeli. Mert minden közvetítés egyúttal erőátvitel is, ha az értelem nem is tudja mindig egyformán felfogni. A lélek nem tud mindig különválni földi környezetétől, attól a tértől, ami kevéssé alkalmas a csak szellemi életre. Viszont ha nem fejt ki ellenállást, azzal az akarattal állítja helyre a kapcsolatát Istennel, hogy az igazságban kíván élni, és neki szolgálni - megkapja a kegyelmi adományt, és az isteni adománynak mindig van hatása.

Az ember a legnagyobb komolysággal arra törekedjen, hogy képes legyen a világtól és az anyagtól eloldódni. Próbálja annyira felerősíteni hitét, hogy a világ a maga különféle követelményeivel már ne gyakoroljon rá hatást. Bízzon benne, Isten mindent úgy intéz, hogy az jó lesz - maga pedig minél nagyobb intenzitással adja át magát a szellemi munkának. Akkor majd tisztán testileg is jó érzése lesz, mert felüdíti az Istenből jövő erő, ha a test is átadja magát a hatásának.

Az ember életmódja hozzájárul, hogy mennyire részesedik, vagy nem részesedik a test a fentről érkező adományok elfogadásában. Az "Isteni Szó" szerinti élet áldást hordoz magában, csendessé, nyugodttá, és békességessé teszi a testet és a lelket. Minden Istennel való szellemi közösség érzete boldogságot vált ki. A nyugtalanság, a világi gondok, a belső béke hiánya megterheli a lelket, és nem tud részt venni a szellemi adományok befogadásának boldogságában. Tehát csak a lélek kap, de ez testileg nem - vagy csak alig érezhető.

Viszont az ember nincs megkímélve ezektől a megpróbáltatásoktól, próbáljon helytállni, küzdjön ellene, nehogy a lélek a testtel szemben függőségbe kerüljön Próbáljon ismételten elszakadni minden földi gondolattól, meneküljön a Mennyei Atyához, tárja fel nehézségeit, és figyeljen az ő hangjára. Mert a földi nyomort csak az akadályozhatja meg, aki engedélyt adott rá - mert gyermekei szívét meg akarja nyerni.

Sohasem teljesíthetetlen az a földi feladat, amit Isten az ember elé állít, ha támogatást kér hozzá. Akkor megoldódik minden kibogozhatatlannak tűnő csomó, az ember minden munkája sikerül, az élete sikeres, mert elsőként lelki feladatát teljesíti: helyreállítja kapcsolatát Istennel!
Isten földi segítséget ígért az embernek, és ígéretei mindig teljesülnek - de énjének lelki alakításában saját ösztönzésből kell eleget tennie. Ezt teszi akkor, amikor gyakran visszavonul önmagába, és párbeszédet folytat Mennyei Atyjával, tőle szellemi ajándékot kér, és alázatos odaadással engedi magát tanítani.

Az Istenből jövő erő soha nem hatástalan, a léleknek mindig jól jön, de érezhető ez majd csak akkor lesz, amikor a test is teljesen átadja magát, és a Földet figyelmen kívül hagyja. Amikor a test-lélek-szellem egyesülésre törekszik, tehát teljesíteni kívánja a földi feladatot. Legyőzi az anyagot, hasonul az Örök Istenséghez - aki a benső hangon keresztül tanítja, hogy a cél elérése könnyű legyen, és tökéletessé váljon.

Ámen.

(B.D. Nr.3215 1944.08.08 , az 42. könyv tartalmazza)