Úgy, mint azelőtt

 

Úgy, mint azelőtt

Sóhaj

Elmúlt az éjjel, eljött a hajnal.
Előttem papír, kezemben tollam,
verset szeretnék írni Terólad.
Úgy, mint azelőtt.

Tudom, az idő meg nem áll.
Vöröslőn újra kél a Nap,
Földet s eget beragyogja.
Úgy, mint azelőtt.

Felhők birkóznak merészen
a Nappal - győztes ma ki lesz?
Kikandikál egy reménysugár.
Úgy, mint azelőtt.

Villás farkú fecskék csivitelnek,
szárnyukat kitárva felrepülnek,
ívesen hasítják a kék eget.
Úgy, mint azelőtt.

Ablakom előtt magas fenyőfán
kakukk szólítja, hívja a párját.
Az én szívem maradt csak árván - nem
úgy, mint azelőtt.

Utolsót lobbant szerelmünk lángja,
nem maradt más, csak hamvadó parázs.
Érzéseinket bizonygatni kár,
úgy, mint azelőtt.

Mégis tudjuk, első gondolatunk
egymáshoz száll, s midőn lemegy a Nap,
messzi távolból csókkal búcsúzunk.
Úgy, mint azelőtt.

Titkon remélem, hamu alatt izzik a parázs!
Szívemben őrzöm emlékedet - tán
eljön a nap - mikor újra minden
úgy lesz, mint azelőtt!

 

 

(Bánlakyné Moravetz Edit)