Az
egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És
csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi
erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet
gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében
ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás
haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni,
uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és
mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.
(Osho)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése