Mysty Kata: Tavaszi dal

Mysty Kata:
Tavaszi dal

Boldog mosolyt bont a faág,
és barázdát fodroz (a) határ.
Virágillatot borzol a szél,
így int végleg búcsút a tél.

A természet lassan ébred,
kitekinthet, kijjebb - végre!
Jöjj, kikelet! - Vidám színed
sok reménnyel táplál szívet.

Szelíd vággyal vigadva int,
magot szórni hív - lenni kint:
Ha nem mozdulsz, hát rád legyint,
játszva mégis nagyot kacsint.

Szaladva, vágyva vígan int
magokat szétszórni, lenni kint:
a nem mozdulókra, ha legyint,
játszva még nagyobbat kacsint.

Kékül a tó vize, tisztul,
benne él nyüzsgő élet, s virul.
A föld palettáján zöldet fest,
fényt rajzol homlokán az est.