Kikelet
Ó, Te kék kikelet... kellesz...
Nem kell már a szürke jelmez!
Kell a napfény, a szeretet,
vágyom a tavasz-ecseted!
Pattantsd ki már a rügyeket,
ragyogó kékre az eget!
Szellő simítsa testemet,
s a virágpompa festeget...
Madárdallal törd meg a csendemet,
a jókedvemet kell megmentened!
Az újjászületés itt van újra,
szerelem-szeretem újra-újra...
Várlak, szép kikelet, úgy várlak!
A változást, a frisset, vágylak!
A megújulás, az új esély,
szívemnek az éltető segély...
Ó, Te kék kikelet... kellesz...
Nem kell már a szürke jelmez!
Nem kell már a szürke jelmez!
Kell a napfény, a szeretet,
vágyom a tavasz-ecseted!
Pattantsd ki már a rügyeket,
ragyogó kékre az eget!
Szellő simítsa testemet,
s a virágpompa festeget...
Madárdallal törd meg a csendemet,
a jókedvemet kell megmentened!
Az újjászületés itt van újra,
szerelem-szeretem újra-újra...
Várlak, szép kikelet, úgy várlak!
A változást, a frisset, vágylak!
A megújulás, az új esély,
szívemnek az éltető segély...
Ó, Te kék kikelet... kellesz...
Nem kell már a szürke jelmez!
(Szőke Zsuzsanna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése