Gyulai Pál:
Őszi délután
Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.
Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.
Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.
Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.
Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj.
Ülj le, kedves, itt az aljban,
Hadd mélázzunk egy kicsit,
Ahol vígan szedtük hajdan
A tavasz virágait.
Elhanyatlik ifjúságunk,
Itt van őszünk nem soká,
Bár nem érzi boldogságunk,
Szívünk nem gondol reá.
Oh de eljő észrevétlen,
Loppal lépve, csendesen;
Már fehérlik egy-egy fürtem,
Tied is fog, kedvesem!
De ne búsulj: akkor is lesz
A virányon enyhe zöld,
Meg-megcsendül egy édes nesz,
Fel-felvidul ég s a föld.
Nyílik akkor is virágunk,
S a hervadó levelen
Ott ragyog meleg sugárunk,
Örök fényed, szerelem!
Hát itt van újra. milyen szép és milyen szomorú ez az ősz is. Hiába a színpompa, az ízek, zamatok bősége- az elmúlás gondolata mindenütt ott van.A hűtlen vándor pedig elment, már messziről integet felénk.
VálaszTörlésSimogasson a langyos napsugár!
Egyik kedvenc versem-és milyen igaz:
VálaszTörlésPetőfi Sándor : Itt van az ősz, Itt van újra.......
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Igen, így igaz szeretem-ráadásul a kora ősz, és a tavasz a kedvenc évszakom, persze ettől függetlenül, minden évszaknak megvan a maga szépsége...
Tudom, tudom-mindenkinek mást és mást jelent-de ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a rosszkedv...Amíg csak lehet, gyönyörködj a színes lombokban, és élvezd az utolsó napsugarakat...Tudod, olykor elég egy napsugár...Egy kedves szó....
Örültem Neked :-))
P.S. nekem is nagy kedvencem,ill mondhatom azt, hogy a legnagyobb.Ez nem véletlen...
VálaszTörlésHallgatom a zenét, amit feltettél és olvasom :
"Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj."
A kettő mennyire összecseng! Hiszen a teremtett világunkban mi is olyanok vagyunk "ősszel", mint a növények- én legalábbis biztosan-, mert bár minden pici dologban van valami szép, örömöt fakasztó, de ott van a nagy felkiáltójel is figyelmeztetésül,az elmúlás, a vissza nem térő pillanat.És ez bizony fáj, nagyon fáj.
Köszönöm a szép szavakat és mindent.
Hát, igen...Ez nem véletlen!
VálaszTörlésCsodálatos, gondolatébresztő írás, nagyon szép érzések-tiszta lélekre vall.
Ilyenkor előtörnek a szép emlékek, és vele együtt a szép pillanatok utáni vágyakozás...Kétségtelenül igaz-vissza nem térő pillanat...
Az élet nagy körforgása, örökké ismétlődik, megszületünk és ....igen, ez az ami mindennél jobban fáj! "Találkozás és búcsúzás az élet"...erről jutott eszembe (Őri István-A fa éneke a lehulló levélhez) Másik nagy kedvencem!-Gyönyörű, fájdalmasan gyönyörű...átérzem a vers mély mondanivalóját, könnyeket csal a szemembe.. :( Régi szép emlékek :)
Őri István: A fa éneke a lehulló levélhez
...
elengedlek...
most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehérbársony létre,
míg te a messzeföldet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borul,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?
itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.
A fa éneke a lehulló levélhez - YouTube
Elgondolkodtató soraidat szívből köszönöm....
Köszöntelek. Most is nagyon szépet választottál. Csodálatos és fájdalmas ez a vers/dal, ahogy a szülő-gyermek búcsúzását bemutatja:
VálaszTörlés"itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,"
Gurulnak a gyöngyök...
Üdvözöllek. :-))
VálaszTörlésNagyon szép hasonlat, (szülő-gyermek kapcsolat)-bár nem kimondottan erre gondoltam. "Találkozás és búcsúzás az élet"... Hoztam ismét egy kedves verset, mely hűen visszatükrözi az én érzéseimet...
Schmidt Vera : Késői találkozás
Mikor egy emberrel későn találkozol,
s meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz… s hiányolsz,
úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét…
Jegye más vonatra szól.
Tudod, hogy ő is néz, s elkapott tekintetében,
mintha magával vinné álmaid kulcsát… mindazt, mit vársz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét…
Hidd el, ki igazán rád vár, ő megtalál.. nem tűnik el.
Időben ott leszel, nem késhetsz, nem késel el… ő rád talál.
Vele találkozol.
S meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz… s hiányolsz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perc kell, épp csak egy perc,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s megfogja felé nyújtott kezed.
Jegye tiéd mellé szól.
Elengedni valakit...aki olyan mélyen érintett meg, hogy a mai napig is fáj a hiánya,
no ez a művészet. Tudod, évekkel ezelőtt közel kerültem valakihez és nem voltak a körülmények olyanok, hogy beteljesüljön a kapcsolat közöttünk. Már megszokhattam volna ezt az érzést, de nem lehet mindent hétköznapi lélekkel megélni. Amit kaptam általa lassan beépítettem magamba. Így megy ez már egy ideje, azért hogy mindig vissza tudjam idézni a pillanatokat... Hiszem, hogy emberek élethelyzetek nem véletlenül cseppenek az életünkbe. Én mindegyikből tanultam,-magamról is-és ezek által lettem az az ember, aki ma vagyok. Mára már-bár elég önérzetes, makacs természet vagyok-sok dolgot másképp talán mondhatom bölcsebben látok. Remélem nem untatlak és talán így jobban megérted a "lélek csendjét". Bocsánat, hogy ilyen sokat "csicseregtem" :-))
Legyen mosolygós, szép estéd/napod! Szia...