Románc
Sétálsz a vén fák között,
Boldogság madara fejed fölött.
Énekli szívem legszebb dalát,
A szerelmünk románcát.
Száll a dal, messze száll,
Valahol, egyszer, rád talál.
Megérinti a szívedet,
Neked szól, csak neked.
Szólít a dal, jöjj felém,
Tárd ki karod, légy enyém.
Elvakít a szenvedély,
Szívem adom szívedért.
Álmaimban látlak én,
Fogod kezem, nincs remény.
Mennyi-mennyi év elszállt,
Boldogságra nem talált.
(Várj, még kérlek, várj,
Hisz elemészt ez a vágy,
És ha mégis fáj az ébredés,
Hagyj álmodni tovább.)
(Tóth Zoltán Zoka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése