László Klára:
Szerelmes évek
Oly sok éve te vagy lelkem csendje,
veled őrizem vágyam éberen,
mert nálad marasztalt önmagam,
a legjobb énem, a másik felem vagy,
részem, mint láthatatlan kötél,
álmaim mögül csak te jössz felém.
Hiszem, van, lesz egy pillanat,
mikor a titkos utak előttem megnyílnak.
Futott az időm, észre sem vettem,
a sírig őrzőm maradsz nekem,
ajkaimon majd te légy az utolsó mondat,
a csendfátyolba sikított jajszavam...
Kettőnk közt köddé válik a jelen,
örökké egymásba simít a végtelen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése