László Klára:
Ez a szerelem
Hagytam... az érzés rám rohanjon,
leteperjen, mint egy győztes,
Fölényes ellenfél, átadtam tudatom,
legyőzött, édes, borzongató volt,
Félelmetesen nagyszerű, ugyanakkor
mint napfény, öltöztetett...
Tekintetünk egymásba kapcsolódott,
lassan megszűnt minden létezni,
Nem hiányoztak a szavak...
valahol a zene megszólalt...
Vagy a csöndnek lett hirtelen
ezernyi pillangószárnya...?
Millió hárfa hangja zengett...
mindegyik szivárványszínű lepke volt,
Valahonnan égkékség robbant ránk,
csak álltunk... csak néztük egymást...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése