Berta Béla:
Szerelem
szerelem,
Eléget, eléget a szerelem,
Eléget a ki nem mondott neved,
Mit tehetnék nélküled, ha nem vagy velem,
A gondolat már minden óra percében hozzád vezet,
S ha magányomban fáj a lelkem, akkor is itt vagy nekem,
Rám tör néha a félelem, hogy elveszíthetlek, ha magamban fájón
ébredek,
A fájdalom itt belül, itt kísért, ha csak a kezed foghatom. nekem elég,
Nélküled ezen a földön semmit, nekem már az élet semmit sem ér,
Ha nem lennél tudom, hogy a nap, akkor is ott fenn tovább ég,
De nekem az életet a két kezed adja még, még élek én,
Amíg a mosolyod fényesebb nekem mint az ég,
Amíg a tekinteted reménnyel tölt el,
Addig éltet maga a remény,
vagy nekem,
ez elég.
Eléget, eléget a szerelem,
Eléget a ki nem mondott neved,
Mit tehetnék nélküled, ha nem vagy velem,
A gondolat már minden óra percében hozzád vezet,
S ha magányomban fáj a lelkem, akkor is itt vagy nekem,
Rám tör néha a félelem, hogy elveszíthetlek, ha magamban fájón
ébredek,
A fájdalom itt belül, itt kísért, ha csak a kezed foghatom. nekem elég,
Nélküled ezen a földön semmit, nekem már az élet semmit sem ér,
Ha nem lennél tudom, hogy a nap, akkor is ott fenn tovább ég,
De nekem az életet a két kezed adja még, még élek én,
Amíg a mosolyod fényesebb nekem mint az ég,
Amíg a tekinteted reménnyel tölt el,
Addig éltet maga a remény,
vagy nekem,
ez elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése