László Klára:
Rád találtam
Mikor fellobbannak a léleklángok,
testem őrjítő lebegés járja át.
Szememben kutatod a lobogást,
szívem hangja a torkomban dobog.
Az idő már nem úr rajtunk,
mellettünk a világ lassan elmozdul.
Valami átszakítja a látszat falait,
bensőm ki nem mondott félelmeit.
A belső fény izzón átvilágít,
mikor a csend felér a mennyezetig.
Vágyaid határát átlépted végre,
suhanva mártózom a fénybe.
Vihart kavartál szunnyadó lényemben,
szédültem, mint ki álomból ébred.
Azóta szíved melegében élek,
megszűntem létezni ölelésedben.
Az égen csendfények zuhannak,
menedékem lettél, akaratlan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése