Te vagy...

Ki vagy te, hogy megjelensz,
s megszűnik a világ,
kívül reked minden nesz,
és az idő megáll?

Ki vagy te, hogy megszólalsz,
s némává lesz minden,
szavad issza szomjasan,
s nem ereszt a két szem?

Ki vagy te, hogy rám nézel,
s nem látok mást semmit,
szemedben a végtelent,
s megigéz e nagy hit!

Ki vagy te, hogy átölelsz,
s elfeledek bút, bajt,
eltűnnek az árnyékok,
és az új remény hajt!

Te vagy az, ki bátorít,
erős legyek hitben,
nem ér hozzánk fel gonosz;
TE vagy nekem minden!


(Szepesi Zsuzsanna)