Ha fáradt szememet...

Ha fáradt szememet
Tiédbe merítem,
feltámad vágyunkból
messze tűnt ifjúság,
mosolyod fényében
boldogan lubickol,
s ringatja lelkemet
akár egy imádság.

Kezem a kezedbe
szorítod csendesen,
érzelmünk láncai
lágyan körbefonnak,
elporlad a gond is
szerelmünk tüzében,
s időknek falai
némán leomlanak.


(Vörös Judit)