Gombszemével mikor rád néz,
úgy érzed, hogy beléd lát.
Minden mozdulatra figyel,
szavak nélkül szól hozzád.
Apró fülét úgy hegyezi,
hallja minden sóhajod,
veled sétál, lesi szavad,
s boldog, hogyha mosolyogsz.
Megért mindent, hisz ő kutyus!
Neked játszik, vigasztal,
kis mancsára hajtva fejét
mikor mennél, marasztal.
Azt is tudja, este jössz majd,
őt nem hagyod magára:
vacsorát kap, hancúrozik,
készül a nagy sétára.
Úgy él veled, mint egy ember,
s benne leltél barátra,
őriz téged, őrzi álmod,
így vigyáztok egymásra.
(Szepesi Zsuzsanna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése