Veled ébred a hajnal

Bíborszínű takarót terített az ég,
bekúszott a napfény a város fölé.
Messze valahol mélázott az éberség,
s a szél táncot járt az ablak függönye köré.

Néztelek... Aludtál még oly édesen,
s szemeimet pihentettem arcodon.
Szerettelek az éjszaka, nem képzeltem,
s te voltál az én legszebb hajnalom.



(Dénes Enikő)