2013. augusztus 31., szombat

Nem tudom...


Nem tudom...


Nem tudom, milyen vagy, de érzem,

a nyugalom ott él lelked tengerén,
szívedben szeretet lángja ég,
szemedből sugárzik a jóság,
mosolyod, ha ragyog rám,
fényes lesz a világ,
ha ölel két karod,
beleolvadok,
nincs te és én,
csak mi vagyunk,
te vagy életemben
a kezdet és a vég,
az éltető remény.


(Gál Mária)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése