Megnyugvás

Fáradt szemem eltakarom,
két tenyerem beborítja,
ujjaim közt átszivárog
a lenyugvó Nap sugara.

Még egy kicsit itt időzik
sápadt arcom cirógatva,
nem akar még elbúcsúzni,
nehogy sírjak magányomban.

Nehéz nap áll már mögöttem,
és te nagyon messze jársz most,
nem segíthetsz küzdelmemben:
elűzni sok ártó gonoszt.

De a lélek hívó szava
eljut hozzád, és megérted;
arany sugár langyossága
megnyugtató érintésed.

Elnehezült pilláimra
álmot csókol az a jóság,
amit eddig tőled kaptam,
és nem félek semmitől már!

(Szepesi Zsuzsanna)