Ahogy te jöttél...

Csoda volt, ahogy te jöttél,
megszűnt minden létező.
Ott álltál, és engem néztél,
szikrázott a levegő.

Összekapcsolt pillantásunk
fogva tartotta egymást,
és szemünkben tisztán láttuk
a lángoló vallomást.

Percek múltak - állni tűntek -,
szemünk beszélt helyettünk.
Sugarában szavak gyűltek:
így még sosem szerettünk.

Évek teltek, de a varázs
itt lebeg még köröttünk;
érintésed izzó parázs,
nem fakult meg örömünk!


(Szepesi Zsuzsanna)