Szabó Anna Katalin: Tavasz
Odakint szikrázó napsütés vár,
A hó elolvadt réges-rég már.
Csak hálásak lehetünk mindezért,
A természetért, az életért.
Kis virágok nyílnak a réten,
Mezejük felett döngnek a méhek,
A fák újra zöld ruhát húznak,
Az állatok is előbújnak.
Mindenki feléled tavasszal,
A boldogság leszámol a haraggal,
A madarak kórusa dalt játszik,
A kóbor kutya többé nem fázik.
A lelkünk teljesen felszabadul,
Minden él, minden átalakul,
Rossz élményből hasznos lecke válik,
Ki szomorú volt, már nevetve játszik.
A hó elolvadt réges-rég már.
Csak hálásak lehetünk mindezért,
A természetért, az életért.
Kis virágok nyílnak a réten,
Mezejük felett döngnek a méhek,
A fák újra zöld ruhát húznak,
Az állatok is előbújnak.
Mindenki feléled tavasszal,
A boldogság leszámol a haraggal,
A madarak kórusa dalt játszik,
A kóbor kutya többé nem fázik.
A lelkünk teljesen felszabadul,
Minden él, minden átalakul,
Rossz élményből hasznos lecke válik,
Ki szomorú volt, már nevetve játszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése