Fekete Erika:
Naplemente
Bíbor palástod borítod a tájra,
megnyugvást, békét hozol a világra.
Szívünket a búcsúzás érzése hatja át,
Vajon lesz e holnap és új nap virrad e ránk?
Merengünk a puha, ölelő színeken,
hozzánk közel és távolálló lelkeken.
Mint gyertya fénye lángod szóródik szerte szét,
viszi a szél a Nap bársonyhangú énekét.
Elnyeli a sötét utolsó sugarad,
az égi lámpások fényei kigyullad,
a mennyei szféra tárja kapuit felénk.
Az Élet-körforgásban ott él az örök remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése