A lényeg mélyen van...

                                                                

Tudod, arra gondoltam,

nehéz egyet igazán szeretni,
sokkal könnyebb többet
felületesen,
mint valakit elfogadni mélyen,
erényivel, és hibáival,
ahogy a világot is nehéz szeretni
olyannak, amilyennek látható,
ami látható, csak a szokások,
viselkedések, külsőségek,
a lényeg mélyen van,
a lelkében a világnak,
talán még senki sem látta,
vagy csak nagyon kevesen,
mindig szebbre,
jobbra vágyik az ember,
pedig lehet,
hogy ez a lehető legjobb,
legszerethetőbb,
a lényeget eltakarják az apró részletek,
a másik embert is így látja az ember,
csak a külsejét, a szokásait ismeri,
ismeretlenül is van róla elképzelése,
milyen legyen az,
akit megszeretni tudna,
milyen legyen a neki való társ,
mint a világgal,
úgy van vele is az ember,
akkor lenne elégedett,
ha minden a kedve szerint lenne,
ha mindig a nap melengető sugara simogatná
az út tarka virágokkal vidítaná,
de nem szereti viharban,
vagy éppen kánikulában,
pedig talán van valami,
valami más is,
ami ismeretlen lényege az egésznek,
valami önfeledt tánc,
amiért így, vagy úgy,
mindenképpen szerethető az egész,
önmagáért, feltétel nélkül szerethető,
ahogy nem ismerjük a világ lényegét,
úgy nem ismerjük az emberét,
a legfontosabbat nem tudjuk,
amit ismerünk, a részlet csak,
nehéz egyet szeretni,
mert senki nem tökéletes,
s mert amire vágyik,
az egyben nincs,
csak többen van meg,
vannak elképzelések,
leginkább a változó formáról,
a tanult viselkedésről,
kicsit hasonlítson Istenhez,
de azért még ember legyen
sok közül keresi az ember,
kit szeressen,
van valami mindenkiben,
egyben sincs meg minden,
úgy keresgél,
mint ahogy a lakások között
keresi az elképzeltet,
de valami hiányzik mindegyikből,
talán pont a lakás lelke,
az otthon,
nehéz egyet szeretni,
ha az embernek vannak elvárásai,
ha a lényeget,
a lényegtelen közt keresi,
lehet,
hogy mélyebbre kéne kerülni,
ahol fel kellene ébreszteni
azt az alvó táncost,
aki egyértelműn szerethető,
akkor kiderülne, a világ gyönyörű,
hogy nincs szükség többre,
megvan minden az egyben,
ami boldoggá teheti az embert.


(.kaktusz)